13.fejezet - Talán tudjuk ki ő

  Sziasztok! Itt is lenne az új rész reméljük elnyeri a tetszéseteket.

Sok idő telt el, mióta nem írtunk, de ígérjük ezentúl máshogy lesz ismét visszatérünk a rendes kerékvágásba, ugyanis a napokban ki rakjuk a 14., és 15. részt is ami egyben az első évad záró része! Nem lehet elmenni amellett sem, hogy hamarosan itt a blog szülinapja, amit szintén valamilyen formában meg fogunk ünnepelni. 

Jó olvasást mindenkinek!

Réka&Csenge, Csenge&Réka

Alicia

-Alicia esküszöm. Itt volt. Itt állt az ágyamnál. Tényleg. 

-Nem lehet,hogy csak álmodtad? Lehet a nyugtató felkavarta benned a dolgokat.-próbáltam lebeszélni,sikertelenül. 

-Nem álmodtam. Senki sem hisz nekem. A szüleim se. Te se. Justin se. De én tudom,hogy igaz. Itt volt. Nem halt meg, Ali. 

-Jó. Rendben. Ha nem halt meg akkor viszont.

-Alicia ugye nem hiszed el a lányomnak a sületlenségeit. 

-Elnézést uram. De nem valószínű,hogy sületlenség. Lehet ön azt gondolja,hogy álmodta. Mert az is lehet. Hisz nagyon erős nyugtatókat kapott. De én láttam Grier holttestét a síneknél. És volt benne valami, ami nem Nash. El tudom hinni Bethanynek,hogy tényleg itt volt. De akkor ki kell derítenem. Ha most nem baj elmennék. Hagyják Bethet pihenni. Felzaklatták a történtek.-igyekeztem a legkedvesebben beszélni,de éreztem,hogy vicsorogtam közben.

Bethany

Két napig ki voltam ütve, azt sem tudtam hol vagyok, és leginkább, hogy miért vagy ott ahol. 

- Az éjszakára foltokban emlékszem. Valaki bejött a szobába. 

- És ki volt az?- nézett rám kérdőn anya.

- Nash- motyogtam halkan.

- Bethany, ő nem lehetett itt.

- Anya! Nem vagyok hülye! Ő volt itt bent!

- Beth én nem hinném, hogy ő volt..-mondta Justin, aki az ágyam sarkában ült.

- Justin legalább te higgy nekem.

- Itt van Alicia- mondta anya, majd beengedte Alt.

- Minden rendben van?-kérdezte.

- Nem igazán. Bethany azt állítja,hogy Nash járt itt de ő meghalt- mondta anya. Hát persze. Ne is akard elhinni..

- Beth.Biztos,hogy Nash volt?Nash Grier?

- Alicia esküszöm. Itt volt. Itt állt az ágyamnál. Tényleg - motyogtam. Nem fog nekem hinni.

- Nem lehet,hogy csak álmodtad? Lehet a nyugtató felkavarta benned a dolgokat.

- Nem álmodtam. Senki sem hisz nekem. A szüleim se. Te se. Justin se. De én tudom,hogy igaz. Itt volt. Nem halt meg Ali. 

- Jó. Rendben. Ha nem halt meg akkor viszont...

- Alicia ugye nem hiszed el a lányomnak a sületlenségeit- szólt közbe apa.

- Elnézést uram. De nem valószínű,hogy sületlenség. Lehet ön azt gondolja,hogy álmodta. Mert az is lehet. Hisz nagyon erős nyugtatókat kapott. De én láttam Grier holttestét a síneknél. És volt benne valami nem Nash. El tudom hinni Bethanynek,hogy tényleg itt volt. De akkor ki kell derítenem. Ha most nem baj elmennék. Hagyják Bethet pihenni. Felzaklatták a történtek.

- Végre valaki-morogtam. 

- Beszélhetnénk öhm.. hat szemközt?-kérdezte Al.

- Persze-biccentett anya, majd kimentek. Justin is az ajtó felé indult.

- Bieber nem tudsz elszámolni hatig?- mordultam rá, mire ő kínosan elröhögte magát , majd visszaült az ágyra.

- Ha Grier itt volt, ez egy nagyon rossz döntés volt tőle. Óvatosabbnak kell lennie-mondta Justin.

- Ezért jött későn-mondta Ali.

Mindhármunk telefonja megrezzent.

Legalább Breaker szülei tovább látnak az orruk hegyénél. - Q

- Megőrülök tőle-morogta Ali. Justin felpattant az ágyról és kirohant a kórterem elé, majd visszasétált a szobába.

- Nincs itt senki.

- Ha megtalálom kitekerem a nyakát!-mondtam.

Én abban nem lennék olyan biztos. - Q

- Na jó kezdek félni-motyogtam.

- Lehetséges, hogy valahol mégis itt van?- kérdezte Ali.

- Q mindenhol ott van-mondta Justin.

 Alicia

 Este Cameronnál voltam. Justin nem tudom hol volt ezért gondoltam nem leszek egyedül átmegyek hozzá. Ahhoz képest,hogy az elején nagyon rosszban voltunk most olyan nagyon jó barátom lett.
-És mi van veled és Justinnal?
-Hát megvagyunk. De igazából még néha meginog a bizalmam. Van mikor úgy érzem,hogy ő is meginog és Bethanyval lenne inkább.
-Szeret téged Al. De Bethany. Nem tudom. Szereti nagyon. Iszonyú régóta ismerősök. Nagy hatással voltak egymásra. De te meg megváltoztattad Justint is.
-Nem tudom mi lesz Cam. Mennyire lesz hosszú. Majd kiderül. De későre jár szóval elindulok.-öleltem meg.
-Elkísérjelek?
-Kocsival jöttem de köszi.-mosolyogtam. Nem tudom tényleg fogalmam sincs mennyi ideig maradunk együtt. Szeretem. Mindennél jobban. De az ,hogy kiderüljön ki Q. Az most sokkal fontosabb. Amint hazaértem lefürödtem és belebújtam puha ágyamba. Holnap engedik ki Bethanyt és felajánlottam,hogy elmegyek érte.

*Reggel*

Nyűgösen keltem fel. Aztán az órára pillantottam. Máris késésben voltam. Gyorsan megmostam arcomat és fogamat. A sminkel nem törődtem. Felgumiztam a hajamat és felöltöztem egy laza cuccba. Kocsikulcsomért nyúltam és már indultam is. A kórház elé kanyarodtam be mikor a gyomrom görcsbe rándult, a szívem hevesen kezdett verni és kezem ökölbe szorult. Elöntött a düh. Végül a csalódottság és a fájdalom vette át felettem az irányítást. Szemeimbe könny szökött. Jól éreztem amit tegnap este Cameronnak mondtam. Igazam lett.  Justin a karjaiban tartotta Breakert és.. Megcsókolta. Egy világ dőlt össze bennem. Patakokban folyt arcomon a könny. Inkább elkanyarodtam mielőtt megláttak volna. Derekhez mentem. Egyet csengettem mikor nyílt az ajtó.

Bethany

- Justin? Mi a fenét keresel itt? - pillantottam rá kérdőn, mikor kigurítottam a bőröndömet a szobából.

- Én viszlek haza.
- Nem. Dehogy. Majd hazamegyek inkább egyedül.
- Beth.
- Mi van?
- Ne legyél ilyen.
- Milyen?
- Hát olyan amilyen most vagy.
- Justin engedj hadd menjek.
- Elviszlek.
- Nincs rá szükségem.
- A fuvarra, vagy rám?
Mélyen a szemébe néztem.
- Azt hiszem egyikre sem...
Megrezzent a telefonunk.

Hadd lássunk Aliciaval egy 'Justhany' pillanatot. Vagy lebukik a Ceast.- Q

- Justhany?-csattanunk fel egyszerre Justinnal.
- Ez már nevetséges-rázom meg a fejem.
- Legalább lesz okunk megtenni azt, amit igazából mindketten akarunk.
- Miről beszélsz Justin?
- Én találtalak meg aznap, és a borítékot is.
- Ugyan Justin, az semmit nem jelent-legyintettem.
- Tényleg?-lép közelebb hozzám.
- Ne csináld ezt-próbálom messzebb tolni magamtól, aztán inkább elhúzom onnan a bőröndömet.
- Mit?-suttogja, majd hátulról átöleli a derekamat.
- Justin. Fejezd be,sőt el se kezd. Tudtam, hogy inkább anyáéknak kellett volna haza vinniük.
- Ugyan Breaker- suttogta.
- Nem bánom. Elvihetsz.
- Megtisztelő.
Justin ismét veszélyesen közel került hozzám. Tudtam, hogy ha nem megyek odébb nem fogom kontrollálni magam. De nem mozdultam. Csak sodródtam az árral mondván, ha bármi történik az nem csak az én hibám lesz.
- Szóval... állunk itt még egy ideig... vagy esetleg csinálunk valami hasznosat is.
- Nem tudom mit értesz hasznoson- ráztam meg a fejem.
- Megmutathatom?
- Mutasd- vontam vállat.
Justin közelebb húzott magához, majd lágyan megcsókolt, amit akaratlanul is viszonoztam.
Ekkor már biztos voltam benne.
Mi már sosem leszünk csak barátok.

Alicia

-Ali. Veled meg mi történt? Miért sírsz?-ölelt meg. Bementünk a nappaliba és leültem a kanapéra.
-Mi történt?-kérdezte meg újra. Remegő kezeimmel letöröltem könnyeimet.
-Megsemmisülve érzem magamat.-mondtam nehézkesen.
-De miért? Pont te érzed Al? Mikor nálad magabiztosabb és erősebb lányt még nem láttam.-mosolyodott el kedvesen.
-Láttam Breakerrel csókolózni a kórház előtt. A torkomba ismét gombóc keletkezett amint kimondtam ezt a mondatot.
-Bieber?-kérdezte olyan dühvel az arcát amilyennel még nem láttam. Csak biccentettem. Egy könnycsepp hullt kezemre.
-Megölöm azt a rohadékot.-pattant fel.
-Derek!-kaptam el karját. Hagyd  tudtam,hogy ez lesz. Én ragaszkodtam túlságosan hozzá. Nem kellett volna beleélnem magam semmibe.
-Minden rendbe jön hercegnő.-ölelt meg újra.
-Kérhetek valamit?-váltam el tőle.
-Persze mond.
-Maradhatok nálad? Csak mert mindig Justinnál voltam. Vissza költözhetek hozzád.-emeltem rá tekintetemet.
-Természetesen. Segítsek visszacuccolni?
-Dehogy. Nemsokára oda megyek összepakolok aztán visszajövök .
-Rendben.
-Felmegyek zuhanyzom és csinálok valamit a fejemmel.-mosolyodtam el. Kerestem egy másik ruhát az itteni szekrényemben és egy törölközőt. Szerencsére megmaradt a tusfürdőmből egy kevéske. Belenyomtam a kádba és vizet eresztettem. Megnyugtató volt a forró vízbe beleülni. Negyed órát ülhettem mikor a víz kezdett lehűlni és gondoltam akkor elkezdek készülni. Felöltöztem egy szaggatott farmerba és egy fekete topba. Kifésültem hajamat és betettem karika orr pircingemet. Szememet kihúztam és kifestettem szempillámat.
-Derek!-indultam le a lépcsőn. Teljes csend volt a hatalmas házba. Bejártam az egészet de sehol senki. Aztán rájöttem. Justinhoz ment. Felrohantam kocsikulcsomért és egyenesen Bieber háza felé mentem.  Ott volt Justin és Derek kocsija is. Tudtam,hogy egy nagy balhé van készülőben. Mikor benyitottam szemem kikerekedett. Bethany állt a szoba egyik felében és a két üvöltözött fiúra bámult. Derek megfogta Justin pólójának nyaki részét és a falhoz szorította.
-Miért kell mindig tönkre tenned Aliciat? Nem volt elég mikor eret vágott miattad? Vagy mikor drogozott és ivott? A halálát akarod ember.-üvöltött képébe.
-Szeretem Alit.-mondta.
-Nem nem szereted ha ezeket megtetted vele. És az,hogy az orra előtt smárolsz evvel a cafkával.-mutatott Breakerre.
-Ezt honnan veszed?-dadogott Bethany.
-Mindent látott.-mondta Derek gúnyosan. Derek emelte volna Justinra a kezét mikor közbe szóltam.
-Derek Állj!-kiáltottam rá.
-Alicia, maradj ki ebből.-csikorgatta fogait. -Nem megoldás ha szétvered.
-Ali sajnálom komolyan.-nézett rám Justin.
-Csak a cuccaimért jöttem Bieber. Hallott ember vagy mostantól.-mosolyodtam el ördögien.
-Alicia, tényleg nincs semmi köztünk.-szólt hozzám Breaker.
-Te meg aztán végképp ne szólj hozzám. Undorodom tőled Breaker. És tudod mi a vicc? Hogy ellentétben veled, én nem smároltam a barátoddal. Otthagytam őket. Felmentem a szobámba és bepakoltam az összes ruhámat ami itt volt. Mikor lementem csak annyit látok,hogy Justinnak folyik az orrából a vér és Dereknek meg lilulni kezd a szeme alatti rész. Aztán Justin még egyszer behúzott  Dereknek. Őt se kellett félten mert rögtön vissza ütött.
-Hé hé hé . Elég már.-mentem kettőjük közé. Bethany bazdmeg nem tudtál volna valamit csinálni?-néztem rá mérgesen. 

-Derek indulj ki a kocsimba. Nem fogsz most vezetni.-mondtam ellent mondást nem tűrő hangon.
-Te meg, ne keress jó?-néztem Justinra. Az a tekintet. Édes istenem. De erősnek kell lennem.
-Tudod,hogy nem fog menni,hogy ne keresselek.-mondta halkan.
-Nem érdekel. Ha meglátsz az utcán menj át a másik oldalra. Tegyél arról,hogy egy ideig ne lássalak mert rosszul vagyok tőled.-azzal hátat fordítottam és becsaptam magam után az ajtót.
-Mire volt jó?-ültem be mérgesen a kocsiba.
-Ne haragudj. De tudod,hogy mennyire féltelek. Nem tehetek róla.
-Jó most már mindegy. De ha legközelebb azt mondom,hogy ne csinálj semmit akkor tényleg ne csinálj. Dereknél aztán kipakoltam az összes cuccomat és rendet tettem.
-Hova mész?-nézett rám mikor látta,hogy az ajtót nyitom.
-Csak cigiért. Nyugi. Nem csinálok semmi hülyeséget.-mosolyogtam. Eléggé hideg volt így este nyolc fele. Kabátom cipzárját felhúztam és indultam is a bolt fele. Hazafelé jövet rágyújtottam egy cigire és gondoltam megyek a parkon keresztül. Csend volt. A gondolataimba voltam merülve. Átgondoltam a mai napot. Hogy mi is történt . Tudom,hogy úgyis lesz valami újra Justinnal. De nem akarok hamar engedni neki. Lássa,hogy fáj. A legnagyobb baj,hogy lehet elküldöm a francba de ugyan úgy szeretem. És ez ellen nem tudok mi tenni. Néma csendben mentem tovább mikor mögöttem reccsent egy ág. Megfagyott ereimben a vér. Átnéztem vállam felet és egy alakot láttam. Gyorsítottam tempómon mire az illető is felgyorsított.  Akkor most jött el az a pillanat,hogy baszd meg Parker fuss! Teljes erőmmel rohanni kezdtem az egyik mellékutcába. Hallottam ahogy rohan utánam. Aztán egy durranás és egy golyó süvít el mellettem. Nekem annyi. Szerencsére volt egy kis előnyöm. Előbb értem a mellékutcába és kb száz métere lehetett még. Nem volt más választásom,hogy életben maradhassak fegyver nélkül. Beleugrottam a vas kukába. Résnyire kitámasztottam,hogy pont kilássak. Üldözőm idegesen rakta pisztolyát zsebébe. Férfi volt ez biztos. De az arcát nem láttam.
-Most az egyszer megúsztad ribanc.-morogta. 

Bethany

 - És most mi lesz? - pislogtam rá kerek szemekkel.

- Elmegyünk hozzám. Szóltam a szüleidnek.

- Tényleg? -vontam fel a szemöldököm.

- Tényleg.

- Jól van- sóhajtottam majd a kezébe adtam a bőröndömet.

- Jól van- bólintott.

Beszálltam a kocsiba, majd ahogy Justin mondta, elmentünk a lakásához.

- Rég voltál már itt- jegyezte meg Bieber.

- Mindig volt itt más- mondom keserű mosollyal az arcomon.

- Hát, most nincs itt senki- harapott az ajkába.

- Nem- ráztam meg a fejem, mire ő csak sóhajtott egyet.

- Jólvan.

- Jólvan.

- És mi van Liammel?

- Nem tudom. Nem hívott a szalagavató óta.

- Szakítottatok?

- Nem. Vagyis nem tudom. Azt sem tudom, hogy együtt voltunk-e? - ráztam meg a fejem csalódottan.

- Érdekes.

- Tudod, meg van a véleményem a Parkerekről. 

- Meghiszem azt.

- Tényleg.

- Tudom.

- Nem gondolod hogy minden egyes nyomorult ember a Földön az én véremet akarja kiszívni? De most komolyan. Q, Ali, Liam, Nash, mármint ... az élete utolsó szakaszában, Hazel, John, ő is lefogadom, hogy gyűlöl engem, sőt te is. Nem is tudom miért jöttem ide. Nem kellene itt lennem. Jobb, ha megyek- nyúltam a kilincsért, de valaki rámnyitotta az ajtót , ami hatalmasat koppant a fejemen.

- Gondolhattam volna, hogy itt talállak te senkiházi- mordult rám Derek, én pedig a hátrébb léptem.

- Mi a fenét keresel itt?

- Ezt kérdezhetném tőled is. De nem kérdezem, oké? 

- Öhm...

- Oh kösz Derek micsoda rendi vagy!- sipákolt Hamilton- Ja tudom, te kurva- mordult ismét rám, majd fegyvert rántott elő.

- Derek mi a francot művelsz?- üvöltött rá Bieber.

- Megkönnyítem a helyzetet mindenki  számára- felém fordította a fegyvert. A fejem fölé emeltem mind a két kezem, majd vártam hogy mi lesz. Justin feszülten pillantott egyszer rám, egyszer Derekre.

- Derek ne csinálj semmi hülyeséget- mondtam, közben úgy remegtem mint egy falevél.

- Az lenne a hülyeség, ha most hagynám elúszni a lehetőséget. Ezek után legalább te nem fogod terrorizálni Parkert.

- Én? Terrorizálni? Alit? Ezt most nem gondolhatod komolyan!

- Lefogadom, hogy már igazán hiányozhat Grier. 

- Ne vedd a szádra Nasht! Megértetted?- léptem hozzá közelebb, a kezem pedig ökölbe szorult.

- Hátrálj Breaker!

- Nem!

- Állj hátrébb!

- Nem!

- Ha nem távolodsz lelőlek a kurva életbe!

- Nem érdekel!

- Beth! - kiáltott rám Justin. Vállat rántottam, majd Derekre pillantottam. Egy ideig habozott, majd elborult a tekintete es meghúzta a ravaszt. Mintha az egész lassítva történt volna, lehunytam a szemem, és vártam, hogy végre a szívem környékére érjen a golyó. Nem tudom pontosan, hogy Derek direkt vagy véletlenül célzott így, de a vállamba fúródott a golyó. A hatalmas lökettől hátraestem Derek pedig abban a pillanatban foghatta fel, hogy tényleg fegyvert fogott rám és meglőtt. Justin felém pillantott, majd egy pillanat alatt dühbe gurult és nekiesett Dereknek.
-Miért kell mindig tönkre tenned Aliciat? Nem volt elég mikor eret vágott miattad? Vagy mikor drogozott és ivott? A halálát akarod ember.-üvöltött Justin arcába Derek.
-Szeretem Alit.
-Nem nem szereted ha ezeket megtetted vele. És az,hogy az orra előtt smárolsz evvel a cafkával.-mutatott rám. Ja, igen, kösz, megmaradok.
-Ezt honnan veszed?- kérdeztem.
-Mindent látott.-mondta Derek gúnyosan. Derek kezet emelt Justinra, de Ali közbeszólt. Hm.. észre sem vettem, hogy itt van. Mikor jött?
-Derek! Állj!
-Alicia, maradj ki ebből!
-Nem megoldás ha szétvered.
-Ali sajnálom komolyan.- mondta Justin.
-Csak a cuccaimért jöttem Bieber. Hallott ember vagy mostantól.
-Alicia, tényleg nincs semmi köztünk.- mondtam nagy nehezen.
-Te meg aztán végképp ne szólj hozzám. Undorodom tőled Breaker. És tudod mi a vicc? Hogy ellentétben veled, én nem smároltam a barátoddal.
- Ahj a francba is akkor menj sértődj meg aztán két nap múlva gyere hozzá vissza! Úgy is mindig ezt csinálod!- kiáltottam Alinek idegesen, aki felrohant az emeletre. - Arra is mehetsz de az kínos lesz, ha ezek után még átgyalogolsz a fél házon.
A pokol ismét elszabadult. Justin és Derek ismét egymásnak estek, de sem közéjük állni, sem megállítani nem tudtam őket.
- Fiúk! Elég!- kiabáltam, de mint akik meg sem hallottak.
Aztán Ali is leért az emeletről (már kezdett hiányozni) és rá érdekes, egyből odafigyeltek.
-Hé hé hé . Elég már. Bethany baszd meg nem tudtál volna valamit csinálni?-nézett rám mérgesen. - Derek indulj ki a kocsimba. Nem fogsz most vezetni. Te meg, ne keress jó?-nézett Justinra.
-Tudod,hogy nem fog menni,hogy ne keresselek. 
-Nem érdekel. Ha meglátsz az utcán menj át a másik oldalra. Tegyél arról,hogy egy ideig ne lássalak mert rosszul vagyok tőled.-azzal hátat fordított és bevágta maga mögött az ajtót.
- Hazamegyek- indultam meg az ajtó felé.
- Nem mész sehova.
- Justin...
- Beth, van egy elég eszelős ötletem.
- Mégpedig?
- Szerintem Derek Q...
- Az nem lehet.
- Pedig de. És ő mondta el Alinek a délutánt.
- Lehet, hogy igazad van.
- Biztos vagyok benne- mondta, majd leült a kanapéra az ölébe vette a laptopját, maga mellé ültetett és egész éjjel nyomokat kerestünk.
Azt hiszem Justinnak igaza van. Derek Hamilton volt egész eddig Q.

Halloweeni különrész

Sziasztok kedves olvasóink! Ahogy bejelentettük hoztunk egy Halloweeni külön részt aminek a másik felét olvashatjátok majd a 2. évadba. Csengével megelégedtünk evvel a munkával. Szerintünk jól sikerült és eléggé drasztikus is lett. Ha tetszett kérlek kommenteljetek,hogy tudjuk nektek is tetszett-e. 

Réka&Csenge, Csenge&Réka

  Egy évvel később

 Bethany

Nincs kedvem ehhez az egészhez. A Halloweent régen is hülyeségnek tartottam, de akkor még láttam egy kis értelmét. Sőt akkor még jó móka volt. Hülyeség volt, de vicces is. Ennyi idősen már semmi kedvem beöltözni boszorkánynak, zombinak, ápolónőnek, valamilyen állatnak vagy bárminek. Most leginkább otthon akarok maradni egyedül, és segíteni anyáéknak, vagy valami. Semmi kedvem nincs Cameronnál bohóckodni egy idióta Halloweeni bulin.
- Beth merre vagy?- szólt bele a telefonba Cameron dühösen.
- Meg mondtam, hogy nem megyek.
- Ne már Beth! Mikor fogsz végre valami szociális dolgot is csinálni? Nem élhetsz életed végéig bezárva szobádban!
- Cam, ez most nekem nem megy- mondtam.
- Miért?
- Mert....nagyon.... fáj a hasam- nyögtem ki. Azt nem mondhattam, hogy még mindig Ő jár az eszemben. Már majdnem 1 éve.
- Valóban?
- Igen- mondtam nem túl meggyőzően.
- Ez esetben gyere és nyisd ki végre az ajtót, mert idekint meg lehet fagyni- mondta Cameron.
Letettem a telefont és rohantam ajtót nyitni.
- Mondtam már, hogy gyűlöllek?
- Téged mindig olyan jó látni Beth- mosolygott Cameron, aki nem is vette figyelembe a beszólásomat.- Szóval minek öltözünk be idén Breaker kisasszony?- lépett be a szobámba. Persze, érezd magad otthon..
- Hmm, nem is tudom. Szerintem én Bethany Breakernek öltözöm- mondtam komoran.
- Humoros, humoros. Szóval?
- Nem akarok Cameron senkinek sem beöltözni, ez akkora hülyeség!
- Beth!
- Mi van?- sipákoltam.
- Öltözz!
- Nem megyek sehova! Most nem lesz az, hogy felkapsz és oda viszel ahova te akarsz!
- Hát igen, mert a lépcsőn tuti bevágnád a fejed..- elmélkedett.
- Cameron!
- Az én vagyok!
Leültem az ágyamra, majd betakaróztam jelezve, hogy igazán mehetne. De tényleg.
Cameron egy pillanatra elkomorodott, majd elmosolyodott és beült mellém az ágyba.
- Miért nem hagyod, hogy jól érezd magad?
- Nem tudom. Egyszerűen nem érzem azt, hogy jól akarom érezni magam.
- És mi lenne ha csak megpróbálnád? Ha nem megy nem erőltetjük.
- Jó. De csak mert te kértél rá- bólintottam.
Felöltöztem fehérbe, majd már Cameron kocsijában is voltam. Hihetetlen mennyire akaratos...
- Nos a többiek úgy kilenc körül jönnek- lépett be a házba Cameron.
Már minden fel volt díszítve, mondhatni, szalonképes volt a ház.
Amióta leérettségiztünk és Cameron különköltözött, azóta az ő háza lett a bulik központja.
Én meg.. ülök az egyetemen és várom a csodát, hogy ügyvéd legyek. Ami nem biztos, hogy megtörténik.
Justinnal és Alivel fogalmam sincs mi van, amióta az egyetemen vagyok és elköltöztem nem beszélek velük.
Katetel fogalmam sincs mi van azóta, mióta szüleivel Britanniába költözött.
Savanna elvileg elvonón van ugyanis irdatlan mennyiségű drog került a szervezetébe ez alatt az 1 év alatt.
Kilenckor már tényleg jelentős tömeg volt a házban, ami annyira nekem nem tetszett, de nem baj. Volt vagy nyolc Drakula, tizenkét boszorkány, tudjátok.. csak a szokásos.
Aztán amikor Cameron már nem igen figyelt rám, felkaptam a kabátomat felmentem a szobájába és kiültem az erkélyre.
Csend volt, ami kellően megnyugtatott sőt még az idő sem volt túl hideg.
Alicia jelent meg az ajtóban.

 Alicia

 -Kicsim készen vagy már?-jött be a szobámba Justin.
-Nem tudom mibe menjek a partira.-csóváltam fejem.
-Halloween van. Valami fekete szexy ruhát.-húzott magához közel.
-Nagyon vicces. Inkább menj te is öltözni és kezdj valamit a hajaddal.-vigyorogtam rá majd kitessékeltem a szobából. Mivel ismét elérkezett Halloween ezért szokás szerint Cameronnál bulit rendezünk. Már három éve mindig itt gyűlünk össze. De ez most más lesz. Nem lesz itt Nash. Bevallom minden nap gondolok rá. Hiányzik. Még ha nem is voltunk olyan jóban. Viszont,még mindig ki kell derítenünk ki Q. De most kivételesen egy éjszakára elfelejtek mindent és a "barátaimmal" ünneplem ezt az ünnepet. A gardróbomat körül belül kilencszer túrtam át. Reménytelenül néztem a tükör képemet. Ha nem lesz mibe mennem az nagyon gáz lesz. Szóval igyekeztem nem evvel foglalkozni. Lefürödtem kivasaltam hajamat és felkentem a mindenkori sminkemet. Újra a tükörképemet bámultam. Aztán bevillant valami. Nagyon nagyon kicsi koromban mikor anyuval pakoltuk a ruháit elrakott nekem egyet. Benyúltam ágyam alá és elővettem egy dobozt. Előhúztam egy gyönyörű fekete ruhát aminek a mell részénél tele van kristállyal. Gyorsan felkaptam magamra majd lerohantam Justinhoz.
-Amikor a szexi fekete ruhát mondtam nem erre számítottam.-harapta meg száját.
-Talán rossz?-kerekedett ki a szemem.
-Ellenkezőleg.-húzott magához majd fülembe suttogott. De még jobban tetszene ha a földön landolna.
-Hülye.-nevettem fel majd megpusziltam. Menjünk jó?-mosolyogtam rá.
-Jó.-mosolyodott el. 20 perc alatt már Cameron házánál is voltunk.
-Sziasztok. Jól néztek ki.-nyitotta ki vigyorogva az ajtót. A többiek már itt vannak. Megnyugodtam,hogy nem csak én viselek ilyen ruhát. Köszöntem mindenkinek aztán körbe pillantottam.
-Breaker?-néztem Derekre.
-Már vagy 20 perce fent van az erkélyen és levegőzik.
-Mindjárt jövök.-bólintottam. Felmentem és egyenesen Cameron szabályába vettem az irányt hisz ott az egyetlen erkély. Bethany egy széken ült és nézte a csillagokat. Megköszörültem torkomat.

 Bethany

-Bethany.
-Hm?- fordultam felé.
-Leülhetek?
Bólintottam.
-Hogy hogy nem a többiekkel ünnepelsz?- kérdeztem.
-Érdekelt,hogy jól vagy-e. Szóval,minden rendben?
-Nem Ali semmi nincs rendben. Mióta elment nem találom a helyemet. Állandóan ő jár a fejemben. És tudom,tudom,hogy nem lett öngyilkos. Tudom,hogy megölték. És azt is tudom,hogy Q volt. Meg kell találnom Alicia. Igaza volt. Nem öngyilkos lett. Túl erős ő ahhoz.
-Segítek neked. Mikor láttam a holt testet tudod,nekem olyan érzésem volt mintha nem Nash lenne. És az lehetetlen. Tudom,hogy nem öngyilkos volt és csak a rendőrség akarta ennyivel letudni.
-Kérsz?- nyújtotta felém az egyik cigit, ami a kezében volt. Kis gondolkozás után kikaptam a kezéből, majd rágyújtottam.
-Mit teszel ha téged akar?-néztem rá.
-Feladom. Megszerzi amit akar.Megszerezte Nasht. Idők kérdése és én jövök- mondtam. Ali maga elé bámult. Talán egy pillanatig végig futott az agyán, hogy mi lesz, ha nem leszek. Kezdhet megbarátkozni a gondolattal. Ali engem figyelt, majd megölelt. Viszonoztam. Amin még én is meglepődtem.
Egy ismeretlen csaj rohant fel az emeletre.
- Mit akarsz? -mordultam rá, majd kifújtam a füstöt a számból.
- Gondoltam igazán lejöhetnétek. Öhm... a fiúk.. hát egy kicsit elszabadult a pokol- makogott a lány.
- Miért van az, ha mi nem vagyunk ott ezek a vadbarmok egyből azt hiszik övék a világ?- állt fel idegesen Parker, majd karon ragadott.
- Pasik- rántottam vállat mire ő egyetértően bólintott.
Mikor leértünk tényleg a feje tetején állt a világ, Cameron és Justin az asztalon állva őrjöngtek a többek pedig vagy vihogtak vagy pedig lányból voltak és olvadoztak..
- Bethany, Alicia! Titeket vártunk!- üvöltötte Cameron, majd összeröhögött Justinnal.
Mivel a tömeg akkora volt nem tudtunk a lépcsőnél tovább menni, így innen kellett valamit tennünk.
- Justin, Cameron azonnal takarodjatok le az asztalról!- kiabáltam, de semmi értelme nem volt. Mintha meg sem hallották volna.
A házban felcsendült az LMFAO ősrégi száma az I'm Sexy And I Know It, amitől a fiúk egyből bepörögtek.
Ali elkerekedett szemmel bámulta a két fiút, akik úgy viselkedtek, mintha a Magic Mikeból léptek volna ki.
- Látod Beth, ők nem a szalagavatón élik ki magukat, hanem itt- röhögött Ali.
- Nem mintha mi olyan jól éreztük volna magunkat- vágtam fancsali képet.- Különben sem vicces. Messziről látszik, hogy már nem keveset ittak.
- Mondja az a kis szent aki az előbb gyújtott rá az erkélyen.
- Egyszeri alkalom volt!
- Én is ezt mondtam az elején- vigyorgott Ali.
- Ja, csak én be is tartom.
- Meglátjuk Breaker!- kacsintott.
Eközben Cameron és Justin nyakon öntötték egymást Whiskeyvel a tömeg pedig még jobban beindult.

 Alicia

 -Bethany.-mondtam halkan.
-Hm?-fordult hátra. Mintha meglepődött volna.
-Leülhetek?-biccentettem a másik székre. Csak egy aprót bólintott.
-Hogy hogy nem a többiekkel ünnepelsz?-nézett rám savanyú mosollyal.
-Érdekelt,hogy jól vagy-e. Szóval,minden rendben?-fürkésztem.
-Nem Ali semmi nincs rendben. Mióta elment nem találom a helyemet. Állandóan ő jár a fejemben. És tudom,tudom,hogy nem lett öngyilkos. Tudom,hogy megölték. És azt is tudom,hogy Q volt. Meg kell találnom Alicia. Igaza volt. Nem öngyilkos lett. Túl erős ő ahhoz.
-Segítek neked. Mikor láttam a holt testet tudod,nekem olyan érzésem volt mintha nem Nash lenne. És az lehetetlen. Tudom,hogy nem öngyilkos volt és csak a rendőrség akarta ennyivel letudni. Nem válaszolt. Helyette a kezeit nézte ahogy remeg. Kutatni kezdtem táskámban majd elővettem két szál cigit.
-Kérsz?-nyújtottam felé. Óvatosan rám pillantott. Láttam az arcán azt a mérhetetlenül nagy gondolkodás. Végül elvette és rágyujtott. Tudom,hogy megfogja nyugtatni. A csendet én törtem meg.
-Mit teszel ha téged akar?-néztem rá.
-Feladom. Megszerzi amit akar.Megszerezte Nasht. Idők kérdése és én jövök. Bele gondolni is rossz volt. Magamon is meglepődtem de megöleltem. Rögtön visszaölelt. Hiába nem szeretjük egymást,de az a minimális aggódás mindig megvolt bennünk és ez nem fog elmúlni.  Egy ismeretlen csaj rohant fel az emeletre.
-Mit akarsz?-mordult rá Bethany.
-Gondoltam igazán lejöhetnétek. A fiúk..hogy is mondjam. Egy kicsit elszabadult a pokol.-dadogta a lány.
-Miért van az,hogy ha mi nem vagyunk ott ezek a vadbarmok azt hiszik,hogy övék a világ?-morogtam idegesen. Megragadtam Bethany karját és magam után húztam.
-Pasik.-mondta mire egyetértően bólimtottam. A látvány egészen érdekes volt. Justin és Cameron az asztalon állva örjöngtek és táncoltak. A társaságnak az egyik fele röhögött rajtuk a másik pedig éppenséggel csorgatta a nyálát a két fiúért. Mikor leértünk tényleg a feje tetején állt a világ, Cameron és Justin az asztalon állva őrjöngtek a többek pedig vagy vihogtak vagy pedig lányból voltak és olvadoztak..
- Bethany, Alicia! Titeket vártunk!- üvöltötte Cameron, majd összeröhögött Justinnal. A tömeg akkora volt,hogy nem tudtunk volna odajutni ezért innen kellett valami tennünk.
- Justin, Cameron azonnal takarodjatok le az asztalról!- kiabálta Bethany. A fiúk mintha meg sem hallották volna tovább csinálták a műsort.
A házban felcsendült az LMFAO ősrégi száma az I'm Sexy And I Know It, amitől a fiúk egyből bepörögtek. Kikerekedett szemekkel bámultam rájuk. Úgy viselkedtek mintha a Magic Mike profi sztárjai lennének.
- Látod Beth, ők nem a szalagavatón élik ki magukat, hanem itt- röhögtem fel.
- Nem mintha mi olyan jól éreztük volna magunkat- vágott fancsali képet. Különben sem vicces. Messziről látszik, hogy már nem keveset ittak.
- Mondja az a kis szent aki az előbb gyújtott rá az erkélyen.
- Egyszeri alkalom volt!
- Én is ezt mondtam az elején- vigyorogtam rá.
- Ja, csak én be is tartom.
- Meglátjuk Breaker!- kacsintottam.
Eközben Cameron és Justin nyakon öntötték egymást Whiskeyvel a tömeg pedig még jobban beindult. Komolyan ha kijózanodnak megölöm mind a kettőt. 

Bethany

Aztán a tömeget egy sikoly szelte át. A zene leállt mindenki ledermedten bámult az emelet felé.
Ali és én eszeveszetten rohantunk fel az emeletre.
Hazel feküdt a földön és sírt.
- Mi történt?- kérdezte Ali én pedig a szekrényre mutattam. A húga, Emily volt a szekrényben felakasztva egy fogasra. Meghalt. - Úristen- kapta a szája elé a kezét Ali.
Mind a ketten ledermedten álltunk ott, mint a cövek és csak bámultunk magunk elé. A szekrény oldalán volt egy üzenet is.
Vegyük komolyabban a dolgokat. -Q. 
Hazel egy mély levegőt vett, majd feltápászkodott a földről és rohanni kezdett le a lépcsőn, én pedig után. 
- Mocskos gyilkos!- üvöltötte Hazel miközben Cameronra mutatott.
- Mi a franc bajod van?- értetlenkedett Cameron.
- Megölted a húgomat! Egész eddig üzengettél mint Q mind a kettőnknek! Most pedig megölted!
- Mi? Nem! Nem öltem meg senkit!
- És még hazudsz is! Valaki hívja a rendőrséget!
- Senki nem hív senkit!- kiáltottam el magam mire minden szempár rám szegeződött. - Öhm... hali. Vitatkozzatok csak tovább én inkább..khm... elmegyek- lépkedtem inkább visszafele a lépcsőn, majd felrohantam Alihez.
- Hazel is kapott üziket!
- Mi?
- Q!
- Mi?
- Hazel is kap üzeneteket Q-tól!
- Úristen!- sipákolt Ali.

Alicia

A tömeget egy sikoly szelte át. A zene leállt mindenki ledermedten bámult az emelet felé. Bethanyval amilyen gyorsan csak tudtunk felrohantunk.
Hazel feküdt a földön és sírt.
- Mi történt?- kérdeztem. Hazel nem válaszolt. Bethanyra néztem aki a szekrény felé mutatott.  A húga, Emily volt a szekrényben felakasztva egy fogasra. Meghalt.
-Atya úr isten.-kaptam a szám elé kezemet.
Mind a ketten ledermedten álltunk ott, mint a cövek és csak bámultunk magunk elé. A szekrény oldalán volt egy üzenet is. Vegyük komolyabbra a dolgokat.~Q
Ha  Hazel hugával ezt merte tenni. Mit tesz majd a mi családunkkal? Vagy inkább Bethany családjával.
Hazel egy mély levegőt vett, majd feltápászkodott a földről és rohanni kezdett le a lépcsőn. Bethany azonnal utána rohant. Nem tudtam mit tegyek. A levelet szorongattam. Megmozdulni se bírtam. A látvány egyszerűen szörnyű volt. Hogy képes valaki egy kislányt megölni ilyen módon. Rengeteg szörnyű dolgot láttam. De ez volt a legrosszabb. Ez nem állapot. Tenni kell valamit mielőtt mi is így végeznénk.  Hallottam ahogy Bethany rohan vissza.
- Hazel is kapott üziket!
- Mi van?-értetlenkedtem.
- Q!
- Hogy mi van?-kerekedett ki a szemem.
- Hazel is kap üzeneteket Q-tól!
- Úristen!-kiáltottam fel.

Folytatás a 2.évadban ...

12.fejezet - Sosem fogja már abbahagyni

 Bethany

Nem felejtettél el valamit? Segítek: N.G. - Q
Mégis mi az istent felejthettem el? N.G.? Q ha segíteni akarsz ne holmi betűkkel dobálózz nekem. Különben is reggel 7 óra van. Ilyenkor még képtelen vagyok gondolkozni. Majd két óra múlva talán. Addig alszok.
Én törném a fejemet a helyedben. Mi van ha sürgős? - Q
- Nem tudna egyszer békén hagyni?-motyogtam.
- Kopp kopp-lépett be apa a szobába.
- Szia.
- Hogy vagy?
- Talán megmaradok.
- Mármint odabent hogy vagy.
- Még nem egészen tudom eldönteni. Néha rosszabb. Van amikor pár órára el tudom felejteni őt.
- Tudom, hogy nehéz. De próbáld meg túltenni magad rajta.
- Ez nem megy egyről kettőre.
- Bethany. Tudom.
- Akkor ne kényszeríts rá.
- Jól van. Ha bármi kellene...
- Szólok-fejeztem be a mondatát, ő pedig biccentett, majd kiment.
Fél óra és ott vagyok. Beszélnünk kell!- Alicia
- Ez nem fél óra volt-motyogtam, mikor megérkezett Alicia.
- Tudom. Legközelebb kések.
- Nem azért mondtam.
- Kezd elegem lenni Q-ból és a hülyeségeiből!
- Nekem mondod? 
- Mit felejtettél el?
- Ha tudnám nem felejtettem volna el!-csattantam fel.
- N.G, N.G, N.G..-mormogta maga elé közben pedig körbe körbe járkált.
- Alicia ha ezt most nem fejezed be én fogok megszédülni helyetted!
- Neked van ötleted?
- Nincs.
- Mi van ha a "G" Gerett akar lenni?
- És akkor mi az "N"?
- Nem? Nem Gerett?
- Nem hinném-ráztam meg a fejem.
Pár óra gondolkozás után végül felszólalok: - Nem hiszem el, hogy ennyire hülyék vagyunk!-csaptam a homlokomra.
- A magad nevében beszélj!
- Egész végig itt volt előttünk a válasz! Az N.G. egy monogram! Jézusom ezen kellett ennyit gondolkozni!
- Tehát nincs köze Geretthez.
- Kinek van N.G monogramja?
- Nash...
- Pontosan-biccentettem.- Van valami Gerettnél ami az enyém. Lehet, hogy van köze Nashhez.
- Honnan tudod?
- Jack mondta.
- Bethany. El kell mennünk Dr.Willsonhoz.
- Én nem megyek oda önszántamból ahhoz az elmebeteghez!
- De igen is eljössz!
- Nem én!-makacsoltam meg magam.
- Bethany Breaker! Azonnal emeld fel a seggedet arról az ágyról vagy nem állok jót magamért.
- Egy ne piszkáld a fenekemet, kettő megyek-álltam fel az ágyról, majd magamra kaptam a pulcsimat aztán elköszöntem anyuéktól és beszálltam Al kocsijába.

A két okos ribanc egy kocsiban. Hát nem ironikus? - Q

Elmentünk Justinhoz és Cameronhoz akik szó nélkül velünk jöttek, majd egyenesen a Hoziiershez vettük az irányt. A környék szörnyebben nézett ki mint emlékeztem.
- Én nem megyek be! Megvárlak titeket kint!-szögeztem le magam az autó előtt.
- Dehogynem jössz!-csattant fel Cameron,majd úgy ahogy voltam a vállára kapott és becipelt a Hoziiersbe.
Beérve Cameron letett a földre, majd a recepcióhoz mentünk.
- Öhm, jó napot-köszöntem.
- Miben segíthetek?
- Meghan Willson vagyok.Gerett Willsonhoz jöttem.
- Rendben, egy pillanat. Fontos ügy?
- Igen. Eléggé.
- Bemehet.
- Khm, négyen vagyunk.
- Egy valaki bemehet önnel.
- Majd én- mondta Justin.- Frank Willson-kacsintott rá a recepciósra, aki majdnem hanyatt vágta magát a széken.
- Khm, Frank. Igazán jöhetnél már. Gerett vár ránk.
- Megyek. Öhm..
- Meghan- mordultam rá.
Beérve Gerett már türelmetlenül várt minket az elkerített helységben. Igazából hasonló volt mint egy börtönben. De itt nem volt üvegfal.
- Maguk meg mit keresnek itt?
- Hoztunk magának süteményt. Igazából a kocsiban maradt- mondta Justin..khm Frank.
- Breaker mit akar?
- Ki az a Breaker? Én nem ismerek semmilyen Breakert. Én Meghan Willson vagyok.
- Okos-morogta.- És maga ki?-nézett Justinra.
- Frank-motyogta.
- Mit keresnek itt?
- Magánál van valami, ami az enyém-mondtam.
- Nem értem.
- Ne akarja, hogy felvilágosítsam-fenyegettem meg.
- Odaadom. De aztán hagyjanak békén!
- Gyerünk Willson.
Elrohant a szobájába.
- Nem tartozom magának többé Miss Breaker- nyomta a kezembe a borítékot.
- Viszlát-álltam fel a kanapéról, majd Justin és én visszamentünk a váróba, ahol Cameronék vártak minket.
- Menjünk-mondta Ali.
- Oké-biccentettem.
- Frank ugye találkozunk még?-hüledezett a recepciós hölgy.
- Hát hogyne-kacsintott rá Justin.
- Khm.. Frank indulni kellene-ütögettem meg a vállát.
- Asszony nyugodjon meg! Estére hazaérünk!-nézett rám mérgesen Justin.- Ilyenek a féltékeny feleségek-súgta a recepciósnak.- A holnap estém szabad-mondta.
- Elég!-csaptam tarkón.
- Martha!-kapta felém a fejét.- Miket beszélek? Meghan drágám nyugodj meg-húzott magához.- Nehéz volt neki megszokni a másik feleségemet is-mutatott Alire.- Cecilia ide jönnél?-kérdezte Alitől.
- Hogyne- biccentett Ali. Alig bírta ki hogy ne röhögje el magát.
- Ő pedig itt a kicsi fiunk, Bob-mutatott Cameronra.
- Hali!-intett Cam.
- Maga szerint kire hasonlít inkább? Meghanre vagy Ceciliara?-kérdezte Justin.
- Kiköpött Meghan- motyogta elképedve Abbey. Ez volt a neve.
- Köszönöm-mondtam.
- Szeretne a harmadik lenni?-kacsintott Abbeyre Justin. Neki pedig nem kellett több. Leájult a székről.
- Tűnjünk innen!-morogtam.
- Micsoda tüzes vagy ma Meghan- mondta teljesen komolyan Justin.
- Fejezd be!-bokszoltam vállba. Alicia és Cameron pedig sírt a röhögéstől.
-Oké. Egy valami biztos. Ne házasodjatok össze!-röhögött Cameron, mikor beszálltunk a kocsiba .
-Megtudtad amit akartál?-kérdezte Alicia.
- Azt hiszem igen-biccentettem.
- Hé, vége van. Örülnöd kellene-fordult felém Cameron.
- Nem hinném, hogy ezzel bárminek is vége van-mondtam.
- Mire gondolsz?
- Hát öhm..
- Bethany!-fordult hátra dühösen Alicia.
- Nincs semmi, Cameron- mondtam.
- Oké-biccentett.
Aliék hazadobtak, aztán felrohantam a szobámba.
A borítékra a nevem volt ráírva. Nem mertek kibontani, de aztán győzött a kíváncsiságom és kinyitottam.
Vettem egy mély levegőt, majd felálltam az ágyról. Nem bírtam egy helyben maradni.
"Fogalmam sincs hogy kell kezdeni egy ilyen levelet. Vagy nem is tudom. 
Sok mindent kellene megbeszélnünk. Vagy kellett volna.
Tudom, nem sok jót gondolsz rólam. Ne is tagadd. Tisztáznom kell valamit.
Igen. Drogoztam. Drogozok. 
Igen. Miután szétmentünk összejöttem Savannával.
Igen. Volt, hogy találkoztam Hazellel. De nem azért amiért ti gondoljátok.
Az egy másik dolog. Talán valamikor elmondom.
Figyelj.
Nagyon szeretlek. Mindig is szerettelek.
A veled töltött percek mindig gyorsabban teltek. Én nem akartam, hogy vége legyen. 
Féltem megmondani neked. Azt akartam, hogy neked jó legyen. Kettőnk közül mindig is te számítottál.
A szüleid.. ők ezt talán sosem fogják megérteni.
Annyira rászoktunk a szerelemre, mintha drog lenne. És nézd. Tényleg ez lett a vége.
Szeretném azt mondani, hogy találkozni fogunk még valaha. De nem ígérhetem meg.
Okos vagy. Meg fogod érteni. Minél előbb.
Jól vagyok. Már jól vagyok. Valahol máshol.
N.G, 12.07.
11.19."
Mondd miért hagytál egyedül ebben a világban? Miért nem mehettem utánad?

Alicia

Nem felejtettél el valamit a nagy hősies tetteden kívül?  Segítek: N.G ~Q

Mi a fenét jelenthet. Nem vagyok én látnok. N.G? Mit akarsz tőlem? Ha segíteni akarsz mondj konkrétat. Q. Fogalmam sincs mi lehet. Mikor hazaértem Savannától újabb SMS-em jött.

Én törném a helyedben a fejem. Mi van ha sürgős?-Q
Megtalállak véged.-morgok magamba idegesen.  Aztán eszembe jutott. Bethany. Írtam neki egy sms-t.
Fél óra múlva ott vagyok. Beszélnünk kell.~Al.
Felkaptam dzsekimet és már indultam is.
-Ez nem volt fél óra.-motyogta mikor beléptem szobájába.
-Igazad van legközelebb kések.-forgattam meg szememet.
-Nem ezért mondtam.
-Kezd elegem lenni Q hülyeségéből.
-Nekem mondod?
-Mit felejtettél el?-meredtem rá.
-Ha tudnám nem felejtettem volna el.-emelte meg hangját.
-N.G N.G N.G.-mormoltam magam elé.
-Alicia,ha ezt most nem fejezed be én fogok megszédülni helyetted.-nézett fel rám.
-Neked van ötleted?
-Nincs. Persze,hogy is ne lenne.
-Mi van ha G Gerett akar lenni?-morfondírozok.
-És akkor mi az N?
-Nem? Nem Gerett?-vigyorgok magamban.
-Nem hinném.-rázta fejét. Pár órája gondolkoztunk mikor Bethany hirtelen megszólal.
-Nem hiszem el,hogy ennyire hülyék vagyunk.-csapott homlokára.
-Beszélj a saját nevedben.-morogtam.
-Egész végig itt volt az orrunk előtt a válasz. Az N-G monogram. Jézusom ezen kellett ennyit gondolkodni.
-Tehát nincs köze Geretthez.-biccentettem.
-Kinek van N-G monogramja?
-Nash...-mondom halkan.
-Pontosan. Van valami Gerettnél ami az enyém. Lehet köze van Nashhez.
-Honnan tudod?
-Jack mondta.
-Bethany el kell mennünk Dr. Willsonhoz.-nézek rá.
- Én nem megyek oda önszántamból ahhoz az elmebeteghez!
- De igen is eljössz!
- Nem én!-makacsolta meg magát.
- Bethany Breaker! Azonnal emeld fel a seggedet arról az ágyról vagy nem állok jót magamért.-emeltem fel hangom.
- Egy ne piszkáld a fenekemet, kettő megyek-állt fel az ágyról. Elköszöntünk Beth szüleitől és beszálltunk autómba. Egyszerre rezzent meg telefonunk.
A két okos ribanc egy kocsiban. Hát nem ironikus?~Q
- Kinyírlak.-morgok magamban és rálépek a gázra.
Elmentünk Justinhoz és Cameronhoz akik szó nélkül beszálltak az autóba és velünk jöttek.
- Én nem megyek be! Megvárlak titeket kint!-állt meg Bethany az ajtóm előtt.
- Dehogynem jössz!-csattant fel Cameron,majd úgy ahogy volt a vállára kapta és becipelte a Hoziiersbe. Beérve Cameron letette a földre majd a recepcióhoz mentünk.
- Öhm, jó napot-köszönt Beth.
- Miben segíthetek?
- Meghan Willson vagyok.Gerett Willsonhoz jöttem.-válaszolta.
- Rendben, egy pillanat. Fontos ügy?
- Igen. Eléggé.
- Bemehet.
- Khm, négyen vagyunk.
- Egy valaki bemehet önnel.
- Majd én- mondta Justin.- Frank Willson-kacsintott rá a recepciósra, aki majdnem hanyatt vágta magát a széken. Aha szóval másból is ilyen érzéseket vált ki. Ne akarja a nyanya,hogy nekimenjek mert akkor szegénynek vége. Justin még egy kicsit szórakozott a nővel aztán bementek Geretthez.
-Amúgy mire kellett a kamera?-nézett rám Cameron.
-Fel kellett vennem ahogy Gerett bántalmazza Bethanyt. Különben nem hittek volna nekem.
-Ügyes.-biccentett mosolyogva. Mikor kijöttek a többiek kicsit káosz lett.
- Frank ugye találkozunk még?-hüledezett a recepciós hölgy. Nekem meg kedvem támadt volna felpofozni.
- Hát hogyne-kacsintott rá Justin.
- Khm.. Frank indulni kellene-ütögette meg a vállát Bethany.
- Asszony nyugodjon meg! Estére hazaérünk!-nézett rá mérgesen Justin.- Ilyenek a féltékeny feleségek-súgta a recepciósnak.- A holnap estém szabad-mondta.
- Elég!-csapta tarkón.
- Martha!-kapta felé a fejét.- Miket beszélek? Meghan drágám nyugodj meg-húzta  magához.- Nehéz volt neki megszokni a másik feleségemet is-mutatott. Rám
.- Cecilia ide jönnél?-kérdezte tőlem. Mi ez a név. Baszódj meg ember.-röhögtem magamban.
- Hogyne- biccentettem.
- Ő pedig itt a kicsi fiunk, Bob-mutatott Cameronra.
- Hali!-intett Cam.
- Maga szerint kire hasonlít inkább? Meghanre vagy Ceciliara?-kérdezte Justin.
- Kiköpött Meghan- motyogta elképedve Abbey. Ez volt a neve.
- Köszönöm-mondta Bethany.
- Szeretne a harmadik lenni?-kacsintott Abbeyre Justin. Neki pedig nem kellett több. Leájult a székről.
- Tűnjünk innen!-morogta Bethany. Akarom mondani Meghan.
- Micsoda tüzes vagy ma Meghan- mondta teljesen komolyan Justin.
- Fejezd be!-bokszoltam vállba.
-Oké. Egy valami biztos. Ne házasodjatok össze.-röhögte el magát újra Cameron a kocsiban.
-Megtudtad amit akartál?-néztem Bethanyre a vissza pillantóból.

*este*

-Hé zavart,hogy flörtöltem a csajjal?-néz rám Justin.
-Valószínű egy 30 éves nő fog zavarni.-forgatom szemem. De ja belül fájt.-gondoltam magamban.
-Pedig nagyon úgy néztél ki mint aki helyben megtudná ölni.
-Úgy volt,hogy barátok vagyunk nem?-nézek fel rá. Nem szabad ilyen közel lennem hozzá. Baj lesz ebből.
-Szerinted köztünk lehet barátság?-fogja meg derekamat.
-Azt próbáljuk nem?-vitatkozom vele.
-De. Jól mondod. Próbáljuk. És nekem nem megy. Neked? Neked Ali megy?
-Tudod jól mit érzek. Tudod jól mit váltasz ki belőlem. De nem akarom neked hagyni.
-Megváltoztam. Tudod jól. Mindig együtt vagyunk Al. Ha annyira utálnál nem lennék most se itt.
-Tudod jól,hogy nem utállak. Azt is,hogy szeretlek,de.-nem tudtam befejezni mert ajkát enyémre tapasztotta. Picsába,hogy hagyom magam neki. Mindig emiatt van a baj. Ez okozza a vesztemet.

Justin

 Biztos, hogy jó embert választottál?

A szerencsétlenebbik már egy ideje a víz alatt lubickol otthon. - Q

- El kell mennem. Nemsokára jövök-mondtam anyának, majd az ajtó felé indultam.

- Justin Drew Bieber! Azonnal mondd el hova mész!-kiáltott rám anya.

- Azt mondtam nemsokára jövök. Szia-nyitottam ki az ajtót, majd be is vágtam magam mögött.

Amint kiértem a házból felhívtam Beth szüleit. Teljesen biztos voltam benne, hogy baj van. Q nem téved.

- Szia Justin-szólalt bele a telefonba Elizabeth.

- Otthon vannak?-kérdeztem köszönés nélkül.

- Jelenleg nem. Miért?

- Azt hiszem van valami a lányukkal. Jobb lesz, ha hazajönnek.

- Rendben Justin. Megyünk.

- Én mindjárt ott vagyok.

- A kulcs a postaládában.

- Köszönöm.

 Kifulladva matattam a postaládában, mikor a házhoz értem. Mikor kinyitottam az ajtót a kiáltásomra senki sem válaszolt. Most az egyszer. Könyörgöm ne legyél itthon.

- Bethany!

Felrohantam az emeletre. A szobája tárva nyitva. De nincs bent. A fürdőszobája zárva. Bentről semmi nem hallatszik ki. Néma csend van.

- Bethany odabent vagy?

Semmit nem tudtam tenni, az ajtó belülről lett becsukva én pedig annyit tehettem, hogy püfölöm az ajtót és torkom szakadtából üvöltök. Aztán erőt veszek magamon és sokadjára sikerül berúgnom az ajtót. A föld teljesen vizes.

Mikor meglátom a víz alatt Bethany elernyedt testét, teljesen lesokkolódok.

Próbálok mély levegőt venni és megnyugodni. Legfőképpen ép ésszel kell gondolkoznom.

Pillanatok alatt a kezemben van a telefonom és hívtam a mentőket.

Aztán kihúzom a vízből és az ölembe veszem.

Pár perccel később a mentősökkel egy időben érnek haza Bethany szülei.

- Justin?-ez Elizabeth hangja.

- Fent vagyok az emeleten!-kiáltom, majd pillanatokon belül felérnek a mentősök. A Breaker szülők hozzám hasonlóan lesokkolódtak. A mentősök megkezdik az újraélesztést.

Én mindent megtettem. Csak lehet, hogy túl későn.

Szegénykét hagyhattátok volna meghalni. Sok gondotok lesz még vele. Nem baj, legalább én még tudom szórakoztatni magam. - Q

- Justin, beviszik Bethanyt a kórházba. Utánunk jössz?-kérdezte Elizabeth.

- Persze-biccentettem.

- Siess-mosolygott rám.

Beth szülei elmentek a mentő után én pedig egyedül maradtam a házban. Mikor a fürdőben lévő tükörre pillantottam megláttam egy fekete borítékot. Elvettem a tükör alól, majd fogtam egy taxit és elmentem a kórházba. Kint a váróteremben ültem már közel egy órája, mikor eszembe jutott a boríték.

Bárkinek aki megtalálja

Sajnálom. Sajnálom, hogy bárkinek is ismernie kellett élete során. 

Rengeteg bajt hoztam mindenki fejére, leginkább a saját magamra.

 Anya, Apa: Tudom, most dühösek vagytok rám. Ne. Ezt akartam. Én talán így vagyok boldog. 

Így talán mindenki boldog és megszabadul a tehertől, hogy ismernie kellett egy depressziós embert.

Talán Gerettnek volt igaza.Vagy a sírban fogok kikötni vagy a Hoziiersben.Ezúttal talán az első jött be.

Justin: Akármit is hiszel rólam, tudom, hogy tudod mit éreztem régen irántad. 

Talán nem volt kölcsönös, de mindig megmosolyogtam a gondolatod, hogy

akárhányszor megöleltél hevesebben kalapált a szívem. Azt is tudom miket terveztünk idén nyárra.

Sajnálom, hogy ez nem teljesülhet. El kell mondanom valamit.

Még mindig szeretlek. Úgy.

Alicia: Meglehet, hogy mindig is utáltuk egymást, de két méhkirálynő nem fért meg egy kasban.

Az utóbbi időben rengeteget segítettél nekem, amiért hálás vagyok neked. Egyszer megígérted nekem,

akármi is lesz te mindig ott leszel Justinnak. Tartsd be. Én csak ennyit kérek.

A lap további része le volt tépve. De bele volt helyezve a borítékba.

Q: Ha én ugyanolyan kárörvendő seggfej lennék, mint te ,már a vonat elé sétáltam volna.

Azzal, hogy talán elérted amit akartál nekem nem lett rosszabb. Egyedül a körülöttem lévőknek. 

De remélem ezt akartad. Én félnék a helyedben. Akármi is lesz. Ahogy te tennéd. - B.B.

Alicia

Úgy volt,hogy Justin átjön este fele de még nincs itt. A harmadik telefoncsengésre felvette. 

-Szia Biebs. Merre vagy?

-Al. Gáz van.-hallom hangján,hogy ideges. 

-Mi történt?-ráncolom szemöldökömet. 

-Bethany. Öngyilkos akart lenni. A mentősök most élesztették újra és viszik is a kórházba. 

-10 perc.-motyogtam és kinyomtam. Nem hittem el amit hallottam. Be kell mennem. Látnom kell őt. Rekordidő alatt öltöztem fel és vágtam be kocsim ajtaját. 

-Bethany Breakert keresem.-nézek rá a recepcióra. 

-Rokona vagy hozzátartozó?

-Barát.

-Sajnálom,de csak hozzátartozó mehet be.-morogja. Nem volt más választásom. 

-Kérem. Ez komoly dolog. Engedjen be most.-mondtam ellent mondást nem tűrő hangon és feltoltam csípőmnél a pólót,hogy látszódjon a pisztoly. 

-Bemehet.-makogta szegény öreg hölgy. 

-Erről egy szót se.-nézek mélyen szemébe. 

-Dehogy is. Köt a titoktartás.-azzal felrohantam Beth szobájához.  Bent voltak nála már a szülei és Justin is. 

-Bejöhetek?-nyitottam ki az ajtót halkan. 

-Tessék csak nyugodtan.-biccentett az édesanyja. 

-Hogy van?-suttogom Justinnak. 

-Nem a legjobb állapotban az biztos. 

-Istenem. Nem érdemli ezt meg.-sóhajtok.

-Nincs gyűlölet már?-húzza fel szemöldökét. 

-Próbálok kedves lenni. Ne légy illúzió romboló.-nézek rá szúrósan. 

-Elnézést de ennyien nem lehetnek bent.-jött be a főorvos. 

-Én megyek. Van még dolgom. Majd reggel bejövök.-búcsúztam el. 

-Azt hiszem én is megyek.-bólintott Justin. Viszont látásra.-köszöntünk el. 

-Haza vigyelek?-nézek rá.

-Megköszönném.-mosolyodott el.  Az út alatt néma csendben voltunk. Mind a ketten el voltunk foglalva a saját gondolatainkkal. 

-Köszi Al.-hajolt oda hozzám és egy gyors puszit nyomott számra. 

-Hé.-kaptam el karját.-Tudom mit érzel. Tudom,hogy szereted. De, nem tehetsz róla. Ne gyötörd magad jó? Erre kérlek.

-Nem fogom. Majd hívlak.-puszilt meg még egyszer és elment. Mikor haza értem erős gondolkozásba kezdtem. Ki Q? Mit akar tőlem? És főleg. Mit akar Bethanytől? Engem honnan ismer? Rengeteg kérdés kavargott a fejemben. Új életet kéne kezdenem. Máshol. Másokkal. Más emberekkel. Jobb társaságban. Egy jobb élet kéne. Nem futamodok meg, mint Bethany. Nem leszek öngyilkos. Talán választom a másik utat. Feladok mindent amim volt csak,hogy új életem legyen. Egy jobb élet. De meghozni a jó döntést. Nehéz menet lesz. Éjszaka semmit sem aludtam. Ez reggel meg is látszott rajtam. Dereknek küldtem egy SMS-t,hogy ne keressen mert bementem Bethanyhez. 

-Minden rendben van?-kérdeztem mikor hangzavarra értem be a kórterembe. 

-Nem igazán. Bethany azt állítja,hogy Nash járt itt,de ő meghalt.-nézett rám az anyja.

-Beth.-guggolok le ágya mellé.- Biztos,hogy Nash volt? Nash Grier?